Néha úgy érzem, hogy tökre jó lenne elbújni valahova. Ahol senki nem találna meg. Csak úgy vagyok magamnak, tök egyedül és addig amíg én akarok. 

Jó lenne elbújni az összes olyan tervem elől amit megpróbáltam de nem sikerült (bár ki tudja, lehet, hogy egyszer fog, mert azért néha visszakanyarodom hozzájuk).

Jó lenne mert néha olyan nehéz és fájó pillantással néznek rám, hogy a következő percet sincs kedvem megélni. 

És tervek, amit eltett télre,

Hogy kéne, de aztán mégse. 

Hogy kéne, de aztán nem.

A.