Beléd bújnék megint,
Abba a három napba.
Bódult festésekbe,
Disszonáns zajba.
Elaludt csíkokat
Számolgatni az arcodon,
A bőrödhöz érni,
Melletted ébredni,
Az volna jó.
PS.: Tudom, hogy megint beatles, de pont ideillő és még francia is (félig-meddig).
A.
Annyira jó volt ez a tegnapi két óra. Imádtalak. (Jobb szót nem találtam) És tudom, hogy csak pár nap, de kurvára hiányozni fogsz.
Ha becsukom a szemem, az ágyamon felszünk egymás mellett, a szádhoz ér a szám. És ez az egyik legjobb érzés a világon.
"Csukd be a szemed és megcsókollak,
Már holnap hiányozni fogsz.
(...)
Amikor távol leszek,
Minden nap írok
És elküldöm neked,
Minden szerelmemet. "
(Magyarul azért ezek milyen nyálasak basszus)
PS.: Beatles?
A.
Ki viszi át a Szerelmet
Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
A.
Ma 36 éve, hogy meghalt John Lennon. Ezért ma egész nap őt hallgatom. Nagyon szeretem, mert a dalaiban hasonló témákat bolygat, mint amikről mi szoktunk beszélgetni. Ez az egyik kedvenc számom, a mindennapi - kvázi megélhetésért - dolgozó emberekről szól.
As soon as you born, they're make you feel small,
By giving you no time instead of it all.
(...)
There's room at the top, they are telling you still,
But first you must learn how to smile as you kill.
Ahogy a világra érkezel, azt éreztetik veled: kicsi vagy.
Azzal, hogy kevés időt hagynak az összes helyett.
(...)
A magasban van egy szoba, mégis kitartón mondják:
Előbb meg kell tanulnod mosolyogni, miközben ölsz.
PS.: Várom a holnapot. Nagyon :))
A.
...
Néha úgy érzem, hogy tökre jó lenne elbújni valahova. Ahol senki nem találna meg. Csak úgy vagyok magamnak, tök egyedül és addig amíg én akarok.
Jó lenne elbújni az összes olyan tervem elől amit megpróbáltam de nem sikerült (bár ki tudja, lehet, hogy egyszer fog, mert azért néha visszakanyarodom hozzájuk).
Jó lenne mert néha olyan nehéz és fájó pillantással néznek rám, hogy a következő percet sincs kedvem megélni.
És tervek, amit eltett télre,
Hogy kéne, de aztán mégse.
Hogy kéne, de aztán nem.
A.
Nem tudom, hogy kibírom-e addig. Nem biztos. Lehet, hogy nem is akarom. Lehet, hogy tegnap azért mondtam, hogy igen, mert azt reméltem, még látlak.
De mára már olyan távolinak tűnik. Mint ide a B-612-es kisbolygó.
Lennék a sálad és nem tudnál levenni.
PS.: Ez a szám a RHCP - Under the Bridge
( https://www.youtube.com/watch?v=lwlogyj7nFE )
fordítása, de sztem kvajól sikerült.
A.
tegnap este ez volt, ami jól esett. bár lett volna jobb is ennél...
érdekes, ha komoly érzésekről van szó visszakanyarodok Balázshoz. és a dalok amúgy is más értelmet nyernek mostanában.
zavar, hogy nem mondok semmit akkor, amikor talán a legtöbbet kellene mondanom. mintha tényleg arra várnék, hogy más fogalmazza meg helyettem. vagy talán még nem mernek kiteljesülni bennem az érzések, csak valaminek a kezdete uralkodik a szívemen.
ezért tovább kutatom a magam velejét.
J.
Érezlek magamon.
És nem akarom, hogy elmúljon.
Betakaróznék veled.
Elbújnék benned.
Lassan becipzározom magam,
Kapucnimban béke van.
A.
Mentem haza Ákostól és ez a szám szólt.
Ezt nagyon tudnám üvölteni emberek arcába, úgy közvetlen közelről.
Paaaaaaiiiin!
A.
